Néptánc

Dunakeszin elsőként a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában indult néptánc oktatás, az 1991-92-es tanévben, az akkori 4.b osztályosoknak Mucsa Csabáné kolléganőm kezdeményezésére. Egy év tanulás után már két olyan koreográfiát táncolt az akkori csoport, mellyel bátran kiállhatott a nagyközönség elé.  Hornyák Bálint táncmesternek köszönhetjük az ötletet, Kollár Albin címzetes igazgató úrnak a támogatást. Ezzel elindulhatott a rendezvény a hagyománnyá válás útján, mely hamarosan követőkre talált, és virágzó, sokszínű néptánc kultúrát hozott létre városunkban.  Az első alkalommal megrendezett, teljes estét betöltő gálának két különlegessége is volt: névfölvételével itt és ekkor alakult meg hivatalosan - immár 25 éve  – a Nap és Hold néptánccsoport. Másrészt, erre a rendezvényre érkeztek először székelykeresztúri néptáncosok és népzenészek. Így ez a találkozó nagyban hozzájárult a két település közötti testvérkapcsolat létrejöttéhez is.

Mára iskolánk egyik legfőbb vonzereje az értékteremtés, az itt zajló hagyományőrzés és népi kultúra ápolás.  Néptáncosaink közül kiváló népdalénekesek is cseperdtek, van tanítványunk, aki saját táncegyüttest vezet, van aki a nívódíjas ExperiDance táncosa, van aki a népi hangszeres zene területén bontogatja szárnyait és olyan is, aki a Fölszállott a Páva Tehetségkutató előkelő helyen végzett versenyzője. Úgy is fogalmazhatnék, hogy néptánc tanáraink a legfontosabbat teszik: a jelenből olyan jövőt építenek, amely az arra fogékonyaknak és kitartóknak sikeres életutat kínál, de legalábbis életük fontos részévé teszi  a néptánckultúrát, az ehhez kötődő közösségi szerveződéseket. Egyszóval a semmi mással össze nem téveszthető különleges élet- és gondolkodásmódot. Mindezért becsülöm, tartom oly nagyra és tisztelem néptánc tanárainkat: Fias Zsuzsát, Máthé Móricot, Tóth Zoltánt, és a legfiatalabbakat elindító Dászkál Dórát és Bánka Mónikát.

Nem véletlen, hogy a néptánchoz kötődik a legtöbb határainkot átívelő nemzeti vagy nemzetközi kapcsolat. Bár hagyományos népi játékaink és néptáncaink nem nevelnek modern sztárokat, közösségeket annál inkább. Az együttlét a legfontosabb élmény, amit kínál, az emberi tartás a legfontosabb, amit ad, és az egymással való törődés a legfontosabb, amit üzen. Táncainkban ott lüktet lelkünk egész magyarsága, magyarságunk teljes lelkülete. Kell-e ennél nagyszerűbb küldetés?