Gérecz Attila vers- és prózamondó verseny
Dunakeszi környéki általános iskolák felső tagozatosainak hirdette meg a szavalóversenyt első ízben 2011-ben Planicska Szilvia tanárnő, munaközösségvezető. Előzménye az a nagysikerű városi szavalóverseny volt, melyet az 1956-os forradalom és dunakeszi származású mártírja emlékére szervezett a tanárnő a forradalom 50 éves évfordulójára. Ekkor Gérecz Attila fát is ültettünk az iskolánk melleti zöld területen. Ezt újította föl, és tette hagyománnyá tanárnőnk. 2011-ben versmondó, majd a nagy sikerre való tekintettel vers- és prózamondó, 2013-tól pedig vers- és prózamondó, versillusztráció versennyé szélesedett úgy, hogy közben a korosztály is bővült. Ma már alsó tagozatosokat is várun a versenyre, 3. osztálytól kezdve.
Gérecz Attila 1929. november 20-án született Dunakeszin. Szülei vitéz Gérecz Ödön, a MÁV mérnöke, - akit az első világháborúban tanúsított bátorságáért avattak vitézzé - és Básthy Irén, az apa 1943. március 15-én bekövetkezett hirtelen halála után, három fiát egyedül nevelte fel. Attila volt a legkisebbik. 1944. őszén vonult be a Nagyváradi m. kir. “Gábor Áron” Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola Sümegre menekített alakulatához. A második világháború alatt annak növendékeként előbb a németországi Friedrichshafenbe, majd a város francia megszállása után Taldorfba került. A francia hadifogságból 1946. október 23-án jött haza.Civil tanulmányait sorozatos magánvizsgákkal folytatta, pótolva az el nem ismert katonaiskolás éveket. Egy éven belül 3 gimnáziumi év tananyagából tett különbözeti vizsgát, majd 1948-ban leérettségizett a budapesti Kölcsey Ferenc gimnáziumban.
Miután családi háttere és hadapród volta miatt az egyetemre nem vették fel, vasesztergályos tanoncként egy csepeli műhelybe járt dolgozni. Ifjúi erejét, nem mindennapi tehetségét pedig a sportnak szentelte. 1949-ben, huszadik évében már a Magyar Öttusa válogatott keretének tagja, edzői szerint nagy sikerek várományosa. Pisztolylövésben legyőzte későbbi olimpiai- és világbajnokunkat, Benedek Gábort. Kitűnően lovagolt, vívott, futott, úszott és versenyszerűen síelt is.
A sport pályafutást hirtelen törte derékba 1950. december 8-i letartóztatása. Többségében volt hadapródiskolás barátaival együtt, összeesküvés, hazaárulás vádjával állították bíróság elé. Ügyükben négy halálos ítéletet hoztak, három társát felakasztották. Attila 15 évi börtönbüntetést kapott.
Rabként először a budapesti Gyűjtő fogházba, majd a váci börtönbe vitték, ahol a "Füveskert"-i költők, írók: Béri Géza, Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Tollas Tibor és Tóth Bálint barátságukba fogadták és verselésre, műfordításra bíztatták. Tehetsége átütő erejű volt. Első versét, az Így bocskorosant érett, teljes értékű versnek ismerték el a szakértők. Később ezt további nagyformátumú versek, műfordítások követték.
Így bocskorosan
Így bocskorosan úgy-e megnevettek,
hogy márványt törni hegynek indulok?
A számon pimasz mosolygás a jelszó,
füttyöm csibészes: én is feljutok!
Nincs tömött zsákom s hegymászó botom,
segítő kezet tán egy társ sem ad,
de vihart-oldó déli szél kölyök-
fejemre borzol lágy barackokat!
s a hegytetőn majd minden mezt lehántva,
én is kacagva szélnek öltözök,
karjukra fűznek mind a fénynyalábok,
s eltáncolunk a fejetek fölött!
Így bocskorosan úgy-e megnevettek,
hogy márványt törni hegynek indulok?
A számon pimasz mosolygás a jelszó,
füttyöm csibészes: én is feljutok!
(Vác, 1954. május)
1954. július 18-án, a nagy dunai árvíz idején a váci börtönből megszökött. Korábbi sportteljesítményei jelentősen közrejátszottak abban, hogy a medréből kiáradt, jéghideg Dunát átúszva, veszélyes helyzetek sorozatán át bejutott Budapestre. 3 nap múlva árulás következtében fogták el. Szökéséért további 3 év szigorított börtönt kapott.
A váci fogda, majd az ottani rabkórház és a pesti Gyűjtő kisfogháza (a siralomház) után a márianosztrai börtön, 30 nap szigorított magánzárka, 30 nap sötétzárka, 30 nap magánzárka, stb. következett. A budapesti Kozma utcai Gyűjtő fogházból az 1956. október 23-i Forradalom október 30-án szabadította ki. Még aznap találkozott író börtöntársaival az Írószövetség székházában, majd Tamási Áron íróval közösen, végleges formába öntötte a rabságból szabadult írók felhívását a Nemzethez. A szeretet, a megbocsátás, a nemzeti méretű összefogás eszméje sugárzott kiáltványából, mely a rádióban is elhangzott. Ezután néhány napig a politikai foglyok napilapjának, a Szózatnak az előkészítésén fáradozott.
November 4-e tragikus hajnalán keserű elszántsággal csatlakozott az utcai szabadságharcosokhoz. A Rókus kórház környékén két szovjet tankot harcképtelenné tett, de egy harmadikról, egy T34-es orosz tankról reá leadott gépfegyver sorozat 1956. november 7-én kioltotta életét.
GÉRECZ ATTILA POSZTUMUSZ ELISMERÉSEI
– a Honvédelmi Miniszter 307/1994.sz. parancsában előléptette
századossá (H.M. Rehabilitációs Bizottság 9/406/1994. június 30.
nyt.sz. levél.),
– a Magyar Írószövetség felvette tagjai sorába 1995-ben,
– a Vitézi Rend vitézzé avatta 1997-ben,
– a Balassi Bálint Baráti Kör 2000 február 14-én Balassi Kard
kitüntetésben részesítette. A rangos kitüntetést, a Kardot, melyet
évenként az irodalom kiemelkedő alakjainak ítélnek oda, a Magyar
Öttusa Szövetség vette át, Gérecz Attila emlékének további ápolása
céljából,
– Dunakeszi Város Képviselő-testülete 27/2004.sz. önkormányzati
határozatával a Város Díszpolgárává avatta, 2004. október 23-án,
– az 1956-os Felkelők Rabparlamentje a forradalom hőse kitüntetésben
részesítette 2004. október 23-án.
(Forrás: gereczattila.uw.hu)